Új molekuláris diagnosztikai teszt nem-kissejtes tüdőrákban szenvedő betegeknek

A Massachusetts-i Általános Kórházban végzett új tanulmány szerint a mindennapi klinikai gyakorlatban is jól alkalmazható az a molekuláris diagnosztikai teszt, amellyel nemcsak néhány, hanem 14 génben több mint ötvenféle mutáció jelenléte mutatható ki. Mindez lehetővé teheti a jövőben, hogy a célzott daganatellenes terápiák a jelenleginél sokkal inkább személyre szabottá váljanak nem-kissejtes tüdőrákban, azaz ne csak az EGFR és a KRAS mutációit keressék ennél a daganattípusnál, hanem például az ALK, az AKT1, a TP52, a PIK3CA, a B-katenin, az NRAS, a BRAF, a HER2 és az IDH1 mutációit is. Ezen molekuláris célpontok némelyikére már ma is léteznek célzott gyógyszerek, amelyeket ugyan nem a tüdőrák kezelésére törzskönyveztek, de a megfelelő mutációkat hordozó betegeknél hatékonyak lennének.

 A Massachusetts-i Általános Kórház kutatói körülbelül 50-féle mutációt tudtak kimutatni annál a több száz, nem-kissejtes tüdőrákban szenvedő betegnél, akik részt vettek a 2009 márciusától 2010 májusáig tartó vizsgálatukban. Ennek eredményeit elsőként az Annals of Oncology online kiadásának november 9-én megjelent számában publikálták a szakemberek.

A PCR technológián alapuló, SNaPshot-nak nevezett molekuláris diagnosztikai - a különféle génmutációk kimutatására alkalmas - teszt nem csak egyetlen, hanem egy időben több gént is képes elemezni. A kutatók azt találták, hogy a vizsgált daganatminták több mint felében egy vagy több mutáció is előfordult: az előrehaladott stádiumú tüdőrákos betegek esetében mindez azért jelent nagyon fontos információt, mert a betegek egy részénél ez alapján olyan, személyre szabott kezelés javasolható, amelyre egyébként nem gondolnának a kezelőorvosok.

"Tanulmányunk legfontosabb üzenete - és ez elsősorban a mindennapokban praktizáló orvosoknak szól - hogy napjainkban egyre fontosabbá válik a tüdőrákkal összefüggő gének mutációs státuszának elemzése. Kutatásunkkal többek között arra próbáltunk rámutatni, hogy a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok igenis beépíthetőek a zsúfolt klinikai mindennapokba. Nem valami elvont, ezoterikus akadémiai okoskodásról van szó, hanem egy olyan módszerről, amely már a közeljövőben komoly hatással lesz a rákbeteg ellátására" - mondta Lecia Sequist, a tanulmány egyik vezető társszerzője és a Massachusetts Kórház fej-nyaki daganatokkal foglalkozó onkológusa a Pharmacogenomics Reporter kérdésére.

A közeljövőben már nemcsak az EGFR-t és a KRAS-t vizsgálják majd

A nem-kissejtes tüdőrák kezelésének jelenlegi gyakorlata szerint csak néhány gén, például az EGFR és a KRAS mutációs státuszát vizsgálják, majd ennek alapján írnak fel célzott daganatellenes készítményt a betegnek. Az EGFR tirozin-kináz gátlókkal igen jelentős eredmények érhetők el a tüdőrákos betegek egy részénél: ehhez arra van szükség, hogy a daganatsejtekben az EGFR-nek nevezett növekedési faktor receptor hibás változata legyen jelen (ez az EGFR-mutáns betegcsoport). Az EGFR-gátlóknak hazánkban jelenleg két típusa érhető el: ezek közül az egyik már első vonalban is alkalmazható, és itt az EGFR mutáció vizsgálatára van szükség. A másik, másod- és harmadvonalban alkalmazható készítménynél a KRAS státusz vagy az EGFR mutáció meghatározása szükséges (az egyik vizsgálat elegendő). Azaz, a kétféle gyógyszer vad típusú KRAS, illetve EGFR-mutáns betegeknél alkalmazhatóak. Az EGFR-tirozin-kináz gátló terápia Magyarországon egyelőre csak a nem-kissejtes tüdőrákok EGFR-mutáns típusaiban alkalmazható törzskönyvezett formában.

Bár jelenleg az EGFR és a KRAS mutációit vizsgálják a leggyakrabban, számos kevésbé gyakori mutáció is jelen lehet a nem-kissejtes tüdőrákbetegek daganatszöveteiben. Ezek szintén olyan molekuláris célpontokat jelentenek, amelyeknél - a megfelelő célzott gyógyszert alkalmazva - hatékonyan lehetne kezelni a betegeket. Ezeknek a mutációknak a minél gyorsabb és költséghatékonyabb felismerésében nyújt segítséget a Massachusetts Kórházban tesztelt molekuláris diagnosztikai teszt: a panel egyik legfőbb előnye a jelenleg elérhető tesztekkel szemben, hogy nem kell hozzá nagyméretű daganatminta. "A tüdőrákra különösen jellemző, hogy időnként igen kisméretű biopsziás mintát küldenek nekünk. Ezek a minták DNS-ből is csak egy igen kis mennyiséget tartalmaznak, ilyenkor pedig korántsem mindegy, hogy mennyi információt tudunk kinyerni a mintából. A SNaPshot teszt viszont éppen úgy lett kifejlesztve, hogy minél több mutáció - egynukleotidos polimorfizmusok, vagyis SNP-k - jelenlétét lehessen vele a leghatékonyabb módon kimutatni" - mondta Dora Dias-Santagata, a cikk másik vezető szerzője.

Több mint 50 mutáció 14 génben

A kutatás befejezését követően a Massachusetts Kórház csatlakozott a 14 másik kórházat tömörítő Tüdőrák Mutációs Konzorciumhoz (Lung Cancer Mutation Consortium) is. Ez a szövetség szintén azzal a céllal jött létre, hogy egy-egy daganatmintában minél több, a tüdőrákkal összefüggő mutációt lehessen rövid idő alatt azonosítani. A nemrég közölt tanulmányban 546, nem-kissejtes tüdőrákban szenvedő betegtől gyűjtöttek tumormintákat, összesen 552 darabot. A mintákban 14 gén összesen 50 mutációját sikerült azonosítani: ezek között főként olyanok fordultak elő, amelyek előfordulása gyakorinak tekinthető a tüdőrákok esetében. Sikerült azonban néhány olyat is találni, amik csak ritkán fordulnak elő: ezek szintén igen fontosak, hiszen ugyancsak a hatékony kezelést lehetővé tevő molekuláris célpontokként szolgálhatnak. A mintákban összességében 73 EGFR, 134 KRAS, 26 TP52, 22 PIK3CA, 9 BRAF, 6 NRAS, 2 HER2 és 1 darab IDH1 mutációt sikerült azonosítani. Ezen kívül 11 mintában fordult elő a B-katenin mutációja és 27 mintában az ALK gént érintő kromoszóma-áthelyeződés (transzlokáció). A teszt egy későbbi verziójával az AKT1 gén mutációit is sikerült kimutatni.

A molekuláris diagnosztikai panel továbbfejlesztett változatával azóta már 70-re nőtt az azonosított mutációk száma: a tesztet több új génnel is kiegészítették annak érdekében, hogy a közeljövőben más ráktípusok vizsgálatára is alkalmas legyen. "Tanulmányunkban egyelőre olyan génekre koncentráltunk csak, amelyekre már elérhetőek célzott daganatellenes készítmények. Az általunk alkalmazott molekuláris diagnosztikai panel talán legnagyobb előnye, hogy a tüdőrákos betegek azon csekély százalékát is képesek vagyunk azonosítani a segítségével, ahol nem az általánosan előforduló génmutációk okozzák a betegséget. Ezek egyike például a PIK3CA gén mutációja, amely a betegek mindössze 4%-ánál fordult elő. A PIK3CA által kódolt fehérje szintén gátolható célzott módon, a mutáció jelenlétére azonban a jelenlegi molekuláris diagnosztikai tesztekkel nem derül fény. Néhány éve még a mi kórházunkban is csak a KRAS és az EGFR mutációit vizsgáltuk a nálunk megforduló tüdőrákos betegeknél" - mondta Santagata.

A SNapShot tesztje hasznos eszköznek bizonyulhat abban is, hogy olyan klinikai vizsgálatok számára találjanak betegeket, amelyekbe gyakran nehéz összegyűjteni a kellő számú résztvevőt. Ennek oka általában az, hogy az érintett betegpopuláció mérete kicsi, a gyógyszerhatékonyságot előrejelző biomarker pedig ritka. "A tüdőrákon belül jó példát jelentenek minderre a BRAF gén mutációi: a tüdőrákos betegeknél ezek nem túl gyakoriak, a mi vizsgálatunkban például mindössze 9 beteget találtunk. Közülük azonban néhányan bekerültek egy olyan klinikai vizsgálatba, ahol a rosszindulatú, előrehaladott melanomában már alkalmazott BRAF-gátlóval kezelték a betegeket. És ami a legfontosabb: annak ellenére, hogy ez egy ritka mutáció, a tüdőrák gyakori elterjedtsége miatt mindez még úgy is rengeteg embert jelent, hogy az egész betegtorta egy vékony szeletéről van csak szó" - mondta Santagata.

Legfrissebb anyagaink

  • Új irányelvek a rákgyógyításban Molekuláris korszak Tovább
  • Hogyan segítsünk a rákbetegnek? Tovább
  • Lázár-effektus Így is nevezik, ha valakit már szinte a halálból hozunk vissza   Tovább
  • Új molekuláris diagnosztikai teszt tüdőrákban Tovább
  • Milano oda-vissza Olasz beteg mutációját azonosítottuk   Tovább
  • Úton a tüdőrákok oki terápiái feléDr. Peták István előadása
    Részletek