Hogyan zajlanak a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok?

A daganatok gyógyszeres kezelésére ma már többféle, célzottan ható szer áll az onkológusok rendelkezésre. Ez a tüdőrákra is érvényes, és nemcsak a tüdőrák nem-kissejtes típusára, hanem esetenként a kissejtes és egyéb típusokra is. A sikeres kezelés előfeltétele azonban az, hogy a beteg daganatsejtjeiben jelen legyenek az EGFR nevű gén mutációi: a kezelés enélkül hatástalan marad, sőt egyes esetekben káros is lehet. Az alábbiakban a Daganatok.hu betegtájékoztató portálon megjelent cikk rövidített változatát olvashatják.

Az onkológusok az esetek egy részében ma még olyan sorrendben próbálják ki a rendelkezésre álló kezelési lehetőségeket, amivel a hazai és a nemzetközi tapasztalatok szerint a legnagyobb eséllyel érhető el eredmény. Ez a megközelítés azonban felveti azt a problémát, hogy egy tüdőrákos - vagy más daganattípusban szenvedő beteg - esetleg nem a számára leghatékonyabb gyógyszert fogja megkapni. Az a tapasztalati tény ugyanis, hogy egy bizonyos típusú célzott rákgyógyszer a rákbetegek többségénél hatékony, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az éppen kezelni kívánt betegnél is eredményesnek bizonyul majd.

Ennek a problémának a megoldására jött létre egy új tudományterület, a molekuláris diagnosztika vagy más elnevezéssel farmakodiagnosztika. Magyarul talán a "gyógyszercélpont-diagnosztika" lehet a legmegfelelőbb kifejezés, hiszen arról van szó, hogy a szakemberek a daganatsejtek mutációs vizsgálatából előre meg tudják határozni, hogy egy bizonyos fajta célzott rákgyógyszer hatékony lesz-e vagy sem.

Mi a molekuláris diagnosztikai vizsgálat célja?

A genomszekvenátornak nevezett eszközök segítségével napjainkban már gyorsan és nagy mennyiségben végezhetőek olyan vizsgálatok, amelyekkel pár nap alatt részletes elemzés készíthető egy-egy ráksejt genetikai állományáról. Ezeket a módszereket és berendezéseket hazánkban is több helyen alkalmazzák, így szerencsére egyre több hazai beteg esetében lehet végezhetőek el a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok. Ezek célja minden esetben az, hogy a daganatsejtben előforduló mutációk elemzéséből információt kapjanak róla a szakemberek, hogy hatékony lesz egy adott betegnél egy bizonyos típusú célzott rákgyógyszer.

Ebből a szempontból két csoportba sorolhatjuk a daganatsejtek mutációit. Az egyikbe azok tartoznak, amelyek egy adott típusú célzott kezelésre való érzékenységet jeleznek előre. Szaknyelven ezeket nevezik pozitív farmakodiagnosztikai markereknek. A másik típusba sorolhatóak azok, amelyek azt jelzik, ha egy daganat biztosan nem fog reagálni az adott kezelésre. Ezek az úgynevezett rezisztenciamutációk, vagy negatív farmakodiagnosztikai markerek. A molekuláris diagnosztikai vizsgálatok ennek megfelelően az alábbi két kérdésre keresik a választ:

  • Hatékony lesz-e a betegnél egy bizonyos fajta célzott rákkezelés vagy sem?
  • Melyik rendelkezésre álló célzott rákgyógyszertől várhatjuk a legnagyobb hatékonyságot?

Megjegyzendő, hogy a célzott rákkezelések és az ismert rákot okozó (onkogén) mutációk száma ma még korlátozott. A különféle mutációk közti kölcsönhatások ezen kívül szintén nem ismertek még eléggé. A molekuláris diagnosztika emiatt ma még nem minden esetben tud egyértelmű válaszokat adni a fenti két kérdésre. Bizonyos mutációk megléte esetén már most is teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy egy célzott rákgyógyszer nem lesz hatékony, fordított esetben azonban egyelőre csak valószínűségi állítások tehetők. Ilyen például az, hogy egy adott terápia hatásosságának valószínűsége 80%, míg egy másiké csak 50%-os lesz. Hangsúlyozni kell azonban, hogy már ez is nagyon hasznos információ és fontos támpont annak az onkológusnak, aki a kezelést végzi.

Farmakodiagnosztika a gyakorlatban

Jelen pillanatban tehát még csak néhány célzott szer és néhány ráktípus esetében mondható meg előre, hogy egy adott betegnél mennyire hatékony egy rákgyógyszer alkalmazása, illetve hogy a készítmény alkalmazható lesz-e egyáltalán. Ez a közeljövőben változni fog, hiszen egyre bővül majd azoknak az ismert génmutációknak a száma, amelyeknél megjósolható lesz, hogy a célzottan ható szerek alkalmasak-e a kezelésre, vagy sem. Bővülni fog továbbá a célzott rákgyógyszerek száma is.

Az egyik legismertebb molekuláris diagnosztikai példaként az Epidermális Növekedési Faktor Receptor (EGFR) gátló gyógyszereivel kapcsolatos vizsgálatokat említhetjük. Az EGFR-gátlók pozitív farmakodiagnosztikai markerei az EGFR aktiváló mutációi, továbbá a gén példányszámának emelkedése a genetikai állományon belül, amely szintén mutációnak tekinthető. Az EGFR-gátlókkal szembeni rezisztenciát jeleznek a jelátviteli út további részeinek (például a KRAS-nak) és az alternatív növekedési faktor receptoroknak (például a HER2-nek) az aktiváló mutációi.

Az EGFR jelátviteli útjáról és az EGFR gátlásáról itt olvashat bővebben: Az EGFR gátlásával kezelhető daganatok (vastagbélrák, tüdőrák) célzott terápiája.

Az EGFR-gátló gyógyszerek tüdőrákban történő alkalmazásának a következő feltételei vannak. Az EGFR tirozin-kináz-gátlók egyik típusánál kötelező az EGFR mutációjának vizsgálata, és ez a szer már elsővonalban, tehát a kemoterápia helyett is szedhető. Az EGFR tirozin-kináz-gátlók másik típusa szintén nagyon hatékony az EGFR mutáns betegeknél, de jelenleg csak másod- és harmadvonalban alkalmazható. Itt csak az úgynevezett KRAS-vizsgálatot kötelező elvégezni, ami szintén kizárja a gyógyszer hatékonyságát. (A KRAS-vizsgálatban azt nézik meg, hogy mutáns-e KRAS gén; ha igen, akkor egyáltalán nem lesz hatékony a célzott terápia.)

Bővebben az EGFR-gátlók tüdőrákban történő alkalmazásáról: A tüdőrák célzott kezelése.

A célzott rákgyógyszerek sem csodaszerek

A molekuláris diagnosztikai vizsgálatok eredménye egyes esetekben az, hogy a betegnek nincs értelme a legmodernebb célzott terápiát adni, mert a mutációi alapján előre megjósolható, hogy nem fog reagálni a kezelésre. Korántsem arról van azonban szó, hogy a szakemberek ilyenkor "elveszik a betegtől a gyógyszert", ahogyan azt a betegek egy része gondolja.

Ehelyett éppen arról van szó, hogy a célzott rákgyógyszer alkalmazását megelőző genetikai vizsgálat megóvja tőle a beteget, hogy olyan gyógyszert kapjon, ami adott esetben még ronthat is az állapotán. Ha egy célzott szer egy betegnél nem tekinthető hatékonynak, akkor jobb, ha a hagyományos, konzervatív kezelést kapja, mert az ő esetében ez nagyobb eséllyel hoz javulást, gyógyulást.

A legrosszabb lehetőség tehát az, ha egy gyógyszer alkalmazása előtt nem történik meg a molekuláris diagnosztikai vizsgálat. Az onkológus ebben az esetben nem rendelkezik majd a megfelelő információval, és nem azt a szert fogja adni a betegnek, amire a páciensnek a leginkább szüksége lenne. A célzott gyógyszeres terápiák akkor válhatnak majd igazán személyre szabottá, ha már az esetek döntő többségében is nagy biztonsággal előre meghatározható lesz, hogy kinek melyik gyógyszer a legelőnyösebb. Ehhez még sokat kell fejlődnie a molekuláris diagnosztikai vizsgálatoknak, hiszen jelenleg még csak részben beszélhetünk személyre szabott kezelésről. Talán inkább azt kellene mondani, hogy jelenleg a "daganattípusra szabott" terápiák érhetőek el.

Mi a molekuláris diagnosztika jövője?

A helyes megközelítés az lenne, ha a szakemberek a jövőben a betegekhez keresnék a gyógyszert, és nem fordítva, egy már meglévő gyógyszerhez próbálnának betegeket találni. Jelenleg ott tartunk, hogy az onkológusok rendelkezésére áll néhány célzott szer, mellette pedig ott vannak a különféle ráktípusokban szenvedő betegek. A daganatok bizonyos fajtáira már rendelkezünk hatékony gyógyszerrel, míg más esetekben ezek a hatóanyagok még nem kerültek kifejlesztésre.

A jelenlegi kutatások ezért arra irányulnak, hogy minél több daganattípusnál minél több olyan génmutációt próbáljanak meg azonosítani, amelyekre ki lehetne fejleszteni a célzottan ható szereket. A jövőben tehát egyre több újonnan azonosított mutációra egyre több célzott szer kerül majd kidolgozásra, vagyis egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy a rákellenes terápiák valóban személyre szabottá váljanak. Idővel fokozatosan szűkülni fog majd azoknak a gyógyszereknek a köre, amelyeket még létre lehet hozni, hiszen a célba vett mutációk és az ezek következtében létrejött daganattípusok is fokozatosan egyre ritkább előfordulásúak lesznek.

A teljes cikk a Daganatok.hu betegtájékoztató portálján olvasható.
 

Legfrissebb anyagaink

  • Új irányelvek a rákgyógyításban Molekuláris korszak Tovább
  • Hogyan segítsünk a rákbetegnek? Tovább
  • Lázár-effektus Így is nevezik, ha valakit már szinte a halálból hozunk vissza   Tovább
  • Új molekuláris diagnosztikai teszt tüdőrákban Tovább
  • Milano oda-vissza Olasz beteg mutációját azonosítottuk   Tovább
  • Úton a tüdőrákok oki terápiái feléDr. Peták István előadása
    Részletek