A rákgyógyítás közeli jövője — Molekuláris Diagnosztikával a daganatok ellen

A rákgyógyítás közeli jövője

Merre tart a rákkutatás és milyenek lesznek a jövő célzott rákgyógyszerei? Ahogy egyre több, a daganatok kialakulásával összefüggő mutációtípus kerül azonosításra, úgy nő azoknak a lehetséges gyógyszereknek a száma is, amelyek az újonnan azonosított célpontra képesek hatni. Ma ugyan még nem minden daganattípus kezelhető célzottan, de már a közeljövőben is egyre közelebb fogunk kerülni ehhez.

A rák célzott kezelésében részben már ma is, a közeljövőben pedig még inkább az lesz a helyes megközelítés, hogy a beteghez fogjuk megkeresni a megfelelő gyógyszert, és nem a gyógyszerhez a megfelelő betegeket. Már napjainkban is az onkológusok rendelkezésére áll jó néhány olyan készítmény, amelyekkel célzottan és sokszor igen jó hatékonysággal kezelhetőek a daganatok. Más esetekben ezek a gyógyszerek még nem kerültek törzskönyvezésre, maguk a hatóanyagok azonban már ki vannak fejlesztve, és csak az a kérdés, hogy a hatékonyságot igazoló klinikai vizsgálatok hány éven belül fognak befejeződni. Az adott klinikai vizsgálat fázisától függően ez több-kevesebb időt vehet igénybe, de mindez semmiképpen sem egy beláthatatlan időtávlatot.

A rákgyógyítás jelenleg tehát paradigmaváltás előtt áll: a ráktípusok eddigi, szövettani besoroláson alapuló kezelését fel fogja váltani az újabb, mutációtípusokon alapuló megközelítés. A célzott kezeléseknek emiatt a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok is kihagyhatatlan részeivé válnak majd, ami egészen a közelmúltig egyáltalán nem volt jellemző. További pozitívum, hogy már belátható időn belül is rengetegféle új és modern rákgyógyszer fog megjelenni, másrészt számos olyan újabb kutatás is zajlik, amelyek a ma még nem létező, de szintén célzottan ható molekulák kifejlesztésére irányulnak.

A kutatók ezekben minél több daganattípusnál és minél több olyan génmutációt próbálnak meg azonosítani, amelyekre aztán ki lehetne fejleszteni ezeket a szereket: ahogyan ezek a génhibák leírásra kerültek, azzal párhuzamosan fog még tovább növekedni az újonnan felismert célpontokra kifejlesztendő, célzottan ható szerek száma is. Ezek a készítmények – a már most is elérhető gyógyszerekhez hasonlóan – szintén a mutációk következtében hibásan megjelenő és daganatképződést kiváltó fehérjék hatásait próbálják meg semlegesíteni.

Egyre közelebb kerülünk tehát ahhoz, hogy a célzott rákellenes terápiák valóban személyre, és ne csak „daganattípusra szabottá” váljanak. Ez akkor fog valóban megtörténni, ha nemcsak néhány daganatfajtánál, hanem már az esetek döntő többségében is nagy biztonsággal előre meg lehet majd határozni, hogy kinek melyik gyógyszer a legelőnyösebb. Ehhez még sokat kell fejlődnie a farmakodiagnosztikai vizsgálatoknak, de már egyáltalán nincs messze az az idő, amikor a daganattípusra szabott terápiák helyett a kifejezés minden értelmében személyre szabott kezelésről fogunk beszélni.

Ha valakinél a molekuláris diagnosztikai vizsgálat negatív eredménnyel zárul, tehát jelenleg nem érhető el számára célzott terápia, akkor sem biztos, hogy erre még hosszú éveket kell várnia. A hagyományos terápiák által biztosított több éves túlélési idő alatt (nem elfelejtve, hogy teljes gyógyulás is elérhető általuk) megszülethet az áttörés abban a ráktípusban is, amelyben az illető szenved. Pár év sok idő, így semmiképp sem érdemes feladni a rákkal folytatott küzdelmet!