Milyen típusai léteznek a célzott rákgyógyszereknek?

A daganatkeletkezéshez vezető génhibák többféle típusúak is lehetnek, a következmény azonban mindig ugyanaz: az érintett sejtekben rendellenesen működő vagy túlzott mennyiségben jelenlévő fehérjék kezdenek termelődni. Ez pedig olyan jelek továbbítódását eredményezik a sejtmag felé, amelyek fokozott növekedésre és korlátlan osztódásra utasítják a korábban egészségesen működő sejteket. Ezekbe az úgynevezett jelátviteli folyamatokba kell beavatkozni ahhoz, hogy a daganatnövekedést ne általánosságban, hanem célzottan tudjuk meggátolni.

Erre jelenleg kétféle lehetőség adódik, és a modern, célzottan ható szereknek ennek megfelelően két csoportját, a monoklonális antitesteket és a kismolekulájú enzimgátlókat különböztetjük meg. Az előbbiek a sejtfelszíni receptorfehérjéken, az utóbbiak pedig a receptorok sejten belüli részein, illetve más, szintén a sejten belsejében elhelyezkedő jelátviteli fehérjéken fejtik ki hatásukat.

Monoklonális antitestek

Az egyik csoportot az úgynevezett monoklonális antitestek (MAB) jelentik, amelyek a sejtek felszínén elhelyezkedő fehérjékhez képesek hozzákötődni. Ezeket a szereket jelenleg infúziós formában kapják a betegek. A legismertebb ilyen gyógyszerek a HER2 pozitív emlő- és gyomorrákok, illetve a vastagbélrák kezelésére szolgáló monoklonális antitestek.

Ide tartoznak a daganatok érképződését gátló monoklonális antitestek is, ezekről azonban most nem lesz szó, hiszen alkalmazásukhoz jelenleg nincs szükség molekuláris diagnosztikai vizsgálatokra.

Tirozin-kináz-gátlók

A másik csoportba azok a szájon át szedhető, gyomor-bélrendszerből felszívódó, kismolekulájú szerek (NIB) tartoznak, amelyek többnyire a tirozin-kináz enzimet gátolják. Ezekkel szintén elérhető, hogy a sejtet korlátlan osztódásra serkentő jel ne érje el a sejtmagot. Ezekkel a gyógyszerekkel nem csak a sejtfelszíni receptorok, hanem más, a sejten belül elhelyezkedő jelátviteli fehérjék gátlásával is mód nyílik a gyógyszeres beavatkozásra.

A kismolekulájú szerek sokszor még célzottabb terápiát tesznek lehetővé, mint a monoklonális antitestek, mert az a fehérje, ahol a génmutáció következtében kialakuló és a daganat kialakulását elősegítő hiba megjelent, a normálisan előforduló fehérjénél érzékenyebb lehet. A tirozin-kináz enzimek gátlásán keresztül ható, már jelenleg is elérhető célzott szerek például a Bcr-Abl tirozin-kináz gátlószere, illetve kétféle típusú EGFR tirozin-kináz-gátló.

Mire van még szükség a sikeres kezeléshez?

Külön megjegyzendő, hogy a "daganatos jelet" továbbító láncolat bármelyik szintjén előfordulhat hiba, és ezeket szintén számításba kell vennünk akkor, ha sikeresen akarjuk kezelni a daganatot. A célzott szerek alkalmazásakor ezért egyes esetekben ma már kötelező, máskor pedig ajánlott, hogy kizárjuk azoknak a génmutációknak a jelenlétét, amelyek a gyógyszerhatékonyságot akadályozó hibás fehérjét állítanak elő.

Ezek az úgynevezett negatív farmakodiagnosztikai markerek: legismertebb példájuk a KRAS nevű gén, amely ha mutáns változatban van jelen az EGFR-gátlókkal kezelni kívánt vastagbéldaganatoknál, az kizárja a gyógyszerek alkalmazhatóságát. A KRAS mutációját úgyszintén meg kell vizsgálni akkor, ha a nem-kissejtes tüdőrák EGFR tirozin-kináz-gátlóval történő kezelésére kerülne sor.

Bővebben: Milyen eredményekkel zárulhat a gyógyszercélpont keresés?

 

Legfrissebb anyagaink

  • Új irányelvek a rákgyógyításban Molekuláris korszak Tovább
  • Hogyan segítsünk a rákbetegnek? Tovább
  • Lázár-effektus Így is nevezik, ha valakit már szinte a halálból hozunk vissza   Tovább
  • Új molekuláris diagnosztikai teszt tüdőrákban Tovább
  • Milano oda-vissza Olasz beteg mutációját azonosítottuk   Tovább
  • Úton a tüdőrákok oki terápiái feléDr. Peták István előadása
    Részletek